Kihasználva a hosszú hétvégét terveztem meg egy kalandos hazautazást, Budapestről Békésre, beutazva olyan vasútvonalakat, részben olyan vonalakon is utazva, ahol korábban még nem jártam.
Az utazás Kökin kezdődött 10 órakor szálltam fel a már itt álló kelebiai személyvonatra, klasszikus "Hugyos ingának" nevezett régi egyterű vasúti kocsik kerékpárszállításra is alkalmas vezérlőkocsival. Már az indulásnál akadt egy kis malőr, a vezérlőkocsi nem volt együttműködő kedvében, így a mozdonynak körül kellett járnia, hogy a szerelvény elejére kerüljön. Emiatt 10 perc késéssel indult a vonat, amit tartott is végig az úton. Vontatójármű a képen is látható 8-as Szili volt.
Elindulás után. A Kőbányai városképhez hozzátartozó Telekom torony, DVB-T tévéadást, DAB+ rendszerű digitális rádióadást sugároznak innen valamint mobiltelefon átjátszó antennák is vannak rajta. A felül lévő piros-fehér csíkos antenna sugározza a digitális tévé adást.
Életkép a Fradiból. A ferencvárosi rendezőpályaudvar Európa egyik legnagyobb rendezőpályaudvara, igaz ebből személyszállító vonaton utazva nem sokat lehet látni. Ezen a septiben vonatablakből lőtt képen azért látható 3 magánvasúti Taurus.
Úton Kiskunhalas felé a 150-es számú vasútvonalon. A vonalra jellemző tájkép Budapestet elhagyva. A vágány melletti földút is a vasút területe, a vonal eredetileg is széles töltéssel épült, előre gondolva arra, hogy második sínpárt is le lehessen fektetni ha a forgalom megkívánja. Kiskőrösig ki is épült 1920-ig a második vágány, de két világháború között felszedte a vasút, hogy a bontott anyagból javítsa a háborús károkat máshol, mert sínanyagból is mint sok minden másból hiány volt, és mivel a kisantant államszövetség blokádja miatt a forgalom is lecsökkent felbontották a második vágányt, azóta sem épült vissza, pedig most már szükség volna rá.
Fülöpszállás állomáson várakozik ez a Hernyónak nevezett szerelvény, hogy továbbmehessen Budapest felé. Az egyvágányú pálya miatt meg kellett várnia a mi vonatunkat,
Egy tipikus állomásépület a 150-es vonalról. Soltvadkert a bor és a szőlő városa.
Pirtói Szőlők, egy igazi modern megállóhely, peron, tábla és semmi más. Moldova György 1975-ben így írt erről a megállóról:
"Még egy megállóhelyen haladunk keresztül, ahol egy nagy nyárfa az állomásfőnök; tudniillik itt már nincs vasúti szolgálat, csak egy üres téglabódé a várakozóknak – aztán befutunk Kiskunhalasra. " A helyzet azóta sem sokat változott, csak már nyárfa és téglabódé sincs.
Viszont Kiskunhalasra ugyanúgy befut a vonat mint majdnem 40 évvel ezelőtt. Átszállási lehetőség az Interrégió vonatra Baja felé, amit ezen a napon a 33-as pályaszámú Uzsgyi motorvonattal adtak ki. Egyike azoknak, amelyek már megkapták az új pályaszámukat az új pályaszáma 416 033 (a régi 6341-033 volt). Nekem viszont volt másfél órám a Kecskemét irányába tartó Interrégió vonatig, lássuk hát a képeket.
A vasútállomás utcafrontja. Hatalmas állomás és jó állapotban is van, nemrég kaphatott felújítást. Legalább így kéne minden állomásnak kinéznie, jó látni, hogy van, ahol még adnak erre is, elvégre mégis csak egy település kapuja az állomásépület, ezt látja először az utas, aki ide érkezik.
Egy kiállított gőzmozdony is van az állomásépülettel szemben.
Ez pedig egy kevésbé jó állapotú szolgálati lakás az állomás Kelebia felőli végpontjánál.
Ugyanott egy váltóállító őrház, itt ágazik el a Kiskunfélegyháza felé tartó vonal.
Itt pedig maga a kiágazás, egyvágányú villamosított vonal, a villamosítást valószínűleg annak köszönheti, hogy két nagyforgalmú fővonalat köt össze, a forgalom egyébként nem indokolná. Valamiért akkoriban erre a vonalra esett a választás nem pedig a hasonló adottságokkal rendelkező Kecskemét-Fülöpszállás vonalra, amin azóta meg is szűnt a személyszállítás.
Közben az állomáson is mozgolódás volt, ez a CLAAS tehervonat indult meg, egészen kiment az átjáróig a félegyházi vonalra, azt hittem megindul Törökszentmiklós felé, de aztán visszatolt, csak egy másik vágányra állították át. A vontató mozdony, ahogy a képen látható a 325-ös Dácsia (leánykori nevén M47 325).
A 9-es Szili (leánykori neve V43-1009) is kijött napozni. :)
Ez a Bobó pedig elbújt az oszlopok mögé.
A nap üde színfoltja volt ez a zöld Mazsola, itt még a régi pályaszám is megvan, hosszú peronsprint árán sikerült ezt a fotót elkészíteni, épp állt be a fűtőházba.
Az állomáson volt használható vizesblokk és iható víz, így volt lehetőségem vizet vételezni.
Közben befutott a Kelebiáról Kökire tartó személyvonat. Szintén klasszik hugyos ingával
Megérkezett a Baja felől jövő Interrégió vonat a 25-ös Uzsgyival. Irány tovább Kiskunfélegyháza felé.
Érkezés Kiskunfélegyházára, bal oldalt az Interrégió, perceken belül indul tovább Kecskemétre, középen a Csongrádon át Szentes felé menő személyvonat Bz+Bzx pótkocsi összeállításban. Jobb oldalt a Lakiteleken át Kunszentmártonra majd Szentesre közlekedő szerelvény, ezzel utaztam tovább.
Kiskunfélegyháza vasútállomás a sínek felől, volt még egy kis idő a vonat indulásig, így körülnéztem a környéken.
Interrégió közben elindult, még. kb. 25 km Kecskemét, a végállomása a járatnak.
240-es Bzmot Csongrád felé várja az indulást.
Kiskunfélegyháza vasútállomás az utcafrontról, előtte emlékmű.
Itt még van üzemelő büfé, vettem némi ennivalót az út hátralévő részére. Kv. félúton voltam ekkor, az út maradék részére elég lesz.
Jellegzetes alföldi táj a vonatból fényképezve. Ha a villanyoszlopokat kiretusálnám akkor elmehetne múlt század eleji képnek is.
Kismindszenti út
Táblás megállóhely a vonalon, csak egy pad, a megállóhely nevét jelző tábla, és a kötelező menetrend. A megállóhely tábláján a megszokott piktogramm jelzi, hogy a megállóhelyen dohányozni tilos. Mintha bárkit is zavarna a puszta közepén, az esőbeálló hiánya sokkal zavaróbb szerintem.
Egy érdekes építmény a nagy alföldi pusztában.
Borsihalom megálló, szintén egyszerű táblás megállóhely, Itt még pad sincs. Viszont forgalmasabb lehetett, mert ide épült kiszolgáló épület is, jegypénztár és váróterem is volt benne. Jelenleg magánlakás vasúti funkció nélkül, a váróterem bejárata látszik is az épületen.
Tiszaalpár felső megállóhely, itt már van esőbeálló, benne pad, ahová le lehet ülni, viszont a kirakott menetrend hiányzik, valaki trombitának nézte és megfújta.
Ez már Tőserdő megálló, határozottan jobb a helyzet, vannak padok, van esőbeálló/váróterem az épületben, ami szintén már magánlakás, sőt még menetrend és peronvilágítás is.
Érkezés Laiktelekre. Az első, ami feltűnt ez a víztorony.
Lakitelek állomás még kihaltan, csak a mi vonatunk érkezett be, negyed órás tartózkodás után indul tovább. Bal oldalt a Víg Bakter nevű vendéglátóipari egység, pizzéria és kocsma is működik itt, ehetnek-ihatnak az utasok, mellette az állomásépület. Van szolgálat és hangos utastájékoztatás is, gépi helyett élő bemondással. Kisállomás létére nagyon sok állomás elbújhat mellette, tiszta és rendezett a környék.
A 178-as Bzmot, amivel utaztam, hamarosan indulhat tovább, de még várnia kell az ellenvonatra.
Lakitelek állomás a sínek felől. Az emeleten szolgálati lakás van az épület és a környezete is rendben van, minden állomásnak legalább így kéne kinéznie.
Az állomás mellett egy kis játszótér is van és egy kiállított sínbicikli
Az utcafront, az épület itt is rendben van.
A Víg Bakter söröző, utcafrontja az Orient Expressz-t mintázza. Hangulatos hely lehet.
A vágányok, hamarosan érkeznek a vonatok.
Megérkezett a Kunszentmártonról jövő vonat, Kiskunfélegyháza felé fog továbbindulni.
Kisvártatva érkezett egy újabb vonat, ugyanabból az irányból, Szolnok felől jött és Kecskemétre indul tovább.
Egy emlékmű az állomás másik oldalán és egy kiállított hajtány.
A hajtány közelebbről.
Ismeretlen eredetű ház az állomás túloldalán, talán raktárépület, nem lakják az biztos.
Lakitelek olyan mint egy pók állomás, 4 vonat is bent áll, mindegyik másfelé indul tovább egyszerre, ezért is a negyed órás várakozás, befut minden irányból a vonat és van idő átszállásra, bármelyikről bármelyikre. Az ütemes menetrend egyik nagyszerű találmánya ez. Az első vágányon álló Uzsgyi Szolnok-Kecskemét személyvonat, a mellette lévő Uzsgyi, Kecskemétről közlekedik Szolnokra, a 3. vágányon a Szentes-Kiskunfélegyháza, a 4. vágányon a Kiskunfélegyháza-Szentes vonat. Ezzel megyek tovább.
Váltókezelő őrház az állomásnál.
Nem messze az állomástól található ez a kiágazás, eredetileg 1985-ben épült ki a Magyar Honvédség megrendelésére, a Tranzit '85 hadgyakorlat keretében szállítottak rajta katonai járműveket A Tisza mindkét oldalán épült a nyíltvonalból kiágazva egy iparvágány és a hadgyakorlaton pontonhídat építettek a két vágány közé és azon vitték át a katonai járműveket. Később a 44-es út mellé települt Thermofarm vette igénybe az iparvágánynak ezt a szakaszát, jelenleg is van rajta heti többször kiszolgálás. A Tisza megkerülő vágánynak nevezett szakasz többi része nincs használatban, helyenként már a vágány is hiányzik.
A régi tiszaugi állomás épülete úgy látszik megmenekült az enyészettől, fel lett újítva, valószínűleg laknak benne. Eredetileg a vasútvonal csak eddig épült ki, Tiszaug állomás és egyben végpont a Tisza ezen az oldalán volt, egy iparvágány ágazott ki a 44-es főutat átszelve a folyóig Tiszaug rév néven. Később 1929 körül épült meg a híd a Tiszán viszont a vasútvonalat csak 1952-ben építették ki Kunszentmártonig, ekkor került át Tiszaug állomás a folyó túloldalára, a régi épülete azóta áll itt az utóbbi pár évben lakatlanul, viszont úgy néz ki ismét van lakója, aki a felújításra is áldozott így megmenekült az épület.
A híd előtt az egyetlen megmaradt őrhely, ablakai bedeszkázva, régi idők emlékére. A híd miután a vasutat átvezették rajta közös közúti-vasúti hídként működött, a híd mindkét oldalán ilyen őrhely volt, vonatközlekedés esetén sorompóval lezárták a hidat mindkét oldalt a közúti és gyalogos forgalom elől, majd a hídőrök végigmentek a hídon, félúton találkozva bejegyezték az őrnaplóba, hogy a hídon a vonat közlekedése biztosítva van, visszasétálva az őrhelyre, megadták az engedélyt és miután áthaladt a vonat nyithatták fel a sorompót. Előfordult, hogy 30 percnél is hosszabb időre kellett lezárni a sorompókat, időközben a 44-es út forgalma is drasztikusan megnőtt, ezért 2001-ben a híd mellé épült egy új híd, a közúti forgalom azóta ezen zajlik a régi híd csak vasúti forgalmat bonyolít.
A tiszaaugi vasúti híd, jobbra mellette a közúti híd.
Moldova György még így írt róla 1975-ben:
"A tiszaugi hídon még rosszabb a helyzet: 1949-ben mázolták be utoljára, a festéket golyóstoll végével is le lehet kaparni, a rozsda mintha ráégett volna a hídra. A gyalogjárón tizennégy-tizenöt centi átmérőjű kráterek tátonganak, törött vasak merednek ki belőlük, ha egy elhaladó kocsi felszorítja az embereket, nyakukat törhetik bennük.
A csavarok, kötszerek kikoptak, csak a puszta kockakő fogja a síneket. A kockakövek alatt kirothadtak az 1957-ben lerakott fenyő – vagyis puhafa – talpfák, de a betonaljak is úgy tönkrementek a sótól, hogy mikor cserénél kiemelik őket, leesik a végük.
Az ütközőknél – a sínek illeszkedéseinél – vaksüppedések mélyednek be, majdnem orra bukik bennük a mozdony. Hatvan-hetven centis darabon hirtelen tíz millimétert szűkül a nyomtáv, a kerék nyomkarimája alig fér el a szögvas és a sín között, másutt huszonhat milliméterrel kitágul – de talán minden részletezésnél többet mond, hogy az alig négyszáz méter hosszú hídon öt perc alatt megy át a mozdony."
Azóta a helyzet sokat javult, mióta a közúti forgalom lekerült róla csökkent a híd terhelése, pár éve pedig fel is újították a hidat, újra lett festve, "hídzöld" festékkel, és az aszfaltot is eltávolították róla, ahogy a képen is látszik.
A híd túloldalán még Tiszaug előtt a Tiszai megkerülővágány itteni kiágazása, 1985 óta nincs használatban, a természet már visszavette a területet.
Gazosított vágány Tiszaug felé haladva. Elavult al és felépítmény, 34kg/m c vasúti sínek, fatiplis betonaljak és korhadt talpfák váltják egymást, bányakavics ágyazat és persze benövi a gaz a vágányt. A vonat 30km/h sebességgel haladhat, nem csoda, hogy még a viharfelhő is megelőzte, mikor erre jártam. Eredetileg ez a vonal 1952-ben fővonalnak épült még a Rákosi rendszerben tervezett egyik belső körgyűrű része lett volna Lakitelek-Kunszentmárton-Szarvas vonalvezetéssel. A Kunszentmárton-Szarvas szakasz azóta sem készült el, Kunszentmártonig minden állomást úgy terveztek meg, hogy szükség esetén 4 vágányos állomássá bővíthető maradjon, és a legtöbb állomás 3 vágánnyal épült meg, szabvány tervek szerint. A jelen viszont az, hogy Tiszaug állomást teljesen elbontották, a kitérővágányokat és a váltókat felszedték, táblás megállóhelyként működik tovább,az állomásépület kiürítve sorsára hagyva áll, amit nem vittek el a bezáráskor azt ellopták a tolvajok. Egyedül Csépa állomáson van szolgálat, a többi állomásról lemondtak.
Szelevény állomásról sikerült is fényképet készítenem. Tiszaug, Tiszasas ugyanígy néz ki. Sorsára hagyva elhagyatottan, ami mozdítható volt azt már ellopták, egyedül a régi neonfelirat pár betűje állja még a sarat.
Érkezés Kunszentmártonra, jobbra a vágányhídmérleg.
Kunszentmárton vasútállomás a vágányok felől. Keresztre várt itt is a vonat, Nagytőke felől érkezik az ellenvonat.
A Bz pótkocsi nem is olyan régen, alig egy hónapja volt fővizsgán.
Látkép a rakodó felé.
Nagytőke határában már jön a viharfelhő, de szerencsére ismét megúsztam a megázást.
Nagytőke állomás. Itt ismét állt a vonat 5 percet, hogy elengedje a Szentes-Budapest gyorsvonatot.
Nagytőke állomás utcafrontja.
Szentesen mintegy másfél óra volt a következő vonatig, itt az állomás körbejárásával és egy rég nem használt téglagyári iparvágány bejárásával töltöttem az időt. A képen az orosházi/szegvári végpontnál lévő váltókezelő őrház látható, innen kezelik a váltókat és az útsorompót is.
A képen a 147-es vonal látható Orosháza felé vezet a vágány, jobbra pedig kiágazik a téglagyárba vezető iparvágány a 130-as számú Szolnok-Szentes-Hódmezővásárhely fővonalból kiágazva. Jobbra az épület a Hungerit Zrt. telephelye. Ide is vezetett valamikor iparvágány, de azt már elbontották (nyomai még megvannak).
Ez már a téglagyári iparvágány, rozsdás sínek, és gaz, látszik, hogy mostanában erre nem járt vonat.
Ahogy haladtam a téglagyár felé csak nőtt a gaz, bár itt még nem annyira vészes, később egyes szakaszokon komoly közelharc árán lehetett csak továbbhaladni.
Erdei vasút is lehetne, de ez még mindig a téglagyári iparvágány, itt egy viszonylag hosszabb egyenes szakasz, előtérben már karnyi vastag fa is nőtt a két sínszál közé.
Közel a vágány vége, ez itt már a téglagyári rakodó kezdete, kandeláberek természetesen szintén nem működnek nincs a lámpában villanykörte sem. A pályát is vastagon benőtte a gaz, szúrós akác, királydinnye, minden megtalálható itt, a nyomvonal kivehető, innentől végig egyenesen halad, de szinte járhatatlan.
Itt a vágányzáró sorompó, a sínek ugyan még folytatódnak pár métert a gazban, de ez itt már a vágány vége, a többi már a téglagyár területe.
Visszafele menet tettem egy kitérőt a 147-es vonalhoz is, eddig a fénysorompós útátjáróig átépült a 80-as évek végén az orosházi ág, betonaljakkal és 48kg/m-es sínekkel első lendülettel eddig futotta és azóta sem folytatódott. Sőt pár éve a forgalmat is lecsökkentették napi 2 vonatpárra tovább rontva a tömegközlekedést a két város között.
Az utolsó vonattal találkoztam is, Orosházáról jött Szentesre.
Szabadot jelez az a bejárati jelző.
Az állomásépület mellett kiállított Abmot motorkocsi.
181-es Bz, az utolsó orosházi vonatot vitte.
27-es uzsgyi új pályaszámmal várja az indulást Szolnok felé.
Szentes állomásépülete a vágányok felől.
"hol van itt a resztórant?" A vasúton már sehol, mióta megszűnt az étkezőkocsi szolgáltatás itt Szentesen lettek a büfékocsik letárolva.
Szentesen belőlük van a kerítés.
Közben befutott a 146-os Csörgővel a Budapest-Szentes gyorsvonat.
Hódmezővásárhelyre érkeztünk.
A múlt egy megmaradt emléke, vízdaru a peron végén. A gőzmozdonyok használták vízvételezéskor.
Egy vagon megbújva a gazban messze a perontól.
Hódmezővásárhely vasútállomása a vágányok felől. Az Uzsgyi motorvonat a képen adta a Szentes-Hódmezővásárhely vonatot, és később ugyanezen a viszonylaton fog visszaindulni.
Az állomás váróterme, bal oldalt a pénztár.
És az utcafront.
Digitális kijelző mutatja, hogy az állomás előtti buszmegállóba mikor érkezik a busz.
Rakodó
36-os Uzsgyi új pályaszámmal hamarosan indul vissza Szentesre. Közben kezd sötétedni.
Megjött a mai túrán az utolsó vonat, amivel utaztam a békéscsabai gyorsított személyvonat. Reméltem, hogy nem Uzsgyi lesz megint, és szerencsém volt, ráadásul egy helyett mindjárt két Csörgő is volt a vonat élén, természetesen csak az egyik dolgozott.
Békéscsaba, Békéscsaba állomás. Az út vonatos része itt véget ért. Még bő fél óra volt a buszig Békés felé, így volt időm még szétnézni az átépítés alatt lévő állomáson.
Lőkösházáról befutott a 212-es Szili egy gyorsvonattal, hamarosan tovább indult Murony felé. Közben teljesen besötétedett, látszik a képeken.
A békéscsabai fűtőház egyik híres tagja a "mindegy" Szili (431 111 leánykori nevén: V43-1111) is munkában volt ma, a gyomai kirohanós személyvonatot hozta. Pár perc múlva a mai utazás utolsó etapja következett, amit már gumikeréken tettem mondhatni vonatpótló busszal, a Békéscsaba-Békés buszjárattal, ami mondhatni 1961 óta pótolja az akkor felszedett kisvasutat.
Számokban kifejezve:
Megtett út: kb. 400 km, ebből 380 km vasúton, 20 km busszal + még kb. 10-12 km gyalog egész nap.
Idő: kb. 12 óra. Indulás 10:05 Érkezés Békéscsabára 21:25 körül, Érkezés Békésre 22:50 körül.
5 átszállás: Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Szentes, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, ebből 4 vonatról-vonatra és egy vonatról buszra.
391 fénykép készült az úton és 4 videófelvétel.
Az út alatt elfogyott: kb. 3 liter csapvíz. 1 Rákóczi sör, egy sonkás szendvics és egy Sport szelet.
Átszállásra összesen kb. 3 és fél órát vártam összehasonlításképpen: Budapest-Békéscsaba közvetlen gyorsvonattal 2:30 körüli menetidő, háztól-házig is megvan legrosszabb esetben is 3:30 alatt.
